| Vadnak születtünk az utca nevelt |
| Senki nem vigyázott ránk |
| A betonházak között nem várnak csodák |
| Így lettünk mi egy megátkozott nemzedék |
|
| Soha nem láthattál könnyet a szemünkben |
| Ha volt is észre sem vetted |
| Ha féltünk egymástól vártunk bíztatást |
| Így lettünk mi (így lesznek ők is) egy megátkozott nemzedék |
|
| Tudom nem azt várod tőlem, hogy én csak a rosszat mondjam |
| És nehéz elfogadni azt ami az utcán most van |
| És tudom sokkal könnyebb ha elfordítjuk a fejünk |
| De akkor mi lesz velünk ha azok ellen megyünk |
| Akik mind fontosak nekünk hisz ellenük nem nyerünk |
| Nekünk sem hitték el azt, hogy van belül egy szívünk |
|
| Így lettünk mi, (így lesznek ők is) egy megátkozott nemzedék |
|
| Persze kértünk segítséget, és mit kaptunk nagy semmit |
| A külvárosi kölykökre mind azt mondják, hogy senkik |
| Pedg ők terveznek házakat, építenek utat |
| Csak egy kéz kéne nekik amelyik helyes irányt mutat |
| Ők elhiszik ha bűnöznek az utcán mind felnőnek |
| Mostmég csak szúrnak de mi lesz hogyha lőnek |
|
| Így lettünk mi, (így lesznek ők is) egy megátkozott nemzedék |
| Ítélet helyett én nem vádolok senkit |
| Nem is kérhetem, hogy szeressetek |
| Ítélet helyett én nemzedékemért csak annyit kérhetek |
| Hogy szeressétek a gyerekeket |
|
| Csak a Diószeghy Sámuelen menjél végig egyszer |
| És meglátod hogy milyen ott a frankón nyomor ember |
| Egyszer el kellene jönnöd, éljél köztünk csak egy hetet |
| Miszter president, hogy átérezzed ezt a történetet |
| Mégis milyen fain érzés mikor nyakadban a szar |
| Akkor meglátod majd te is tesó, hogy mekkora a baj |
|
| Így lettünk mi, (így lesznek ők is) egy megátkozott nemzedék |
|
| De tudod azt, hogy a jövőd mit hozhat neked |
| Az itt nem könnyű kérdés ezt elhiheted |
| Az utcán ahol ez nem gyerekjáték |
| Ott ahol nincsen nap csak az árnyék |
| Még ma megtanulsz a holnaptól félni |
| Ez nálunk így marad úgy néz ki |
|
| Így lettünk mi, (így lesznek ők is) egy megátkozott nemzedék |
| Vadnak születünk az utca nevelt |
| Senki nem vigyázott ránk |
| A betonházak között nem várnak csodák |
| Így lettünk mi, (így lesznek ők is) egy megátkozott nemzedék |
|
| Nehéz volt mindennap itt küzdeni kell |
| A gyenge meghal, nincs tovább |
| Csak arra kérlek értsd meg a fénnyel vívunk csatát |
| Így lettünk mi megátkozott nemzedék |
|