| Hé DJ, rakj alám egy rozsdás lemezt |
| Aztán hallgasuk meg együtt ahogyan a szívem ereszt |
| Minden szó amit leírok, csapódjon a csupasz földbe |
| Ott majd palánta lesz belőle, így borul minden zöldbe |
| Előttem szivárvány, a hátam mögött kőfal |
| Kéne még egy kis idő, de érzem, hogy az élet fölfal |
| Az álmaim helyén már nincsen más csak pókháló |
| Ha királynak születtem, akkor miért legyek szolgáló? |
| Jót tett helyébe jó nagy szálkát kapsz a szemedbe |
| Ha nem ízlik a kék kapszula Neo, akkor ne vedd be |
| Mohó az ember, mert nem tud élni mértékkel |
| A mennyországban szabták, de a pokolban mérték el |
| Betépett szexen kívül, már semmit nem értékel |
| Én kaput nyitottam, de mit kezdesz ily' értékkel |
| Az óceán az agynak nem érett fel épp ésszel |
| Hogy míg megérted, én már előtted két lépéssel |
| Kezemben töltény, kérlek add ide a fegyverem |
| Ketten még elmenne, de így egyedül nem merem |
| Egy fénykép van a fejemben, meggyújtom csendesen |
| Hogy élhettem volna, mint mások boldogan meg rendesen |
| De sötét ajtó vezet tesó, sötét szobába |
| Ahol 10 millió ember mind a magamfajtát csodálja |
| Színtelen színpadon szavakat szór a mikrofon |
| Én tisztának születtem, de már minden démon vérrokon |
| Figyelj kölyök tárd ki a szárnyaid, |
| Engedd be a fényt, üldözd el az árnyaid, |
| Soha ne add fel, érd el a vágyaid, |
| Csak hunyd be a szemed, kövesd az álmaid! |
| Figyelj kölyök tárd ki a szárnyaid |
| Engedd be a fényt, üldözd el az árnyaid |
| Soha ne add fel, érd el a vágyaid |
| Csak hunyd be a szemed, kövesd az álmaid! |
| Ki követ dob reám azt agyon dobom kővel |
| Hogyha oltani akarsz hidd el, hogy nem bírod erővel |
| Körülöttem kígyók élnek, hallom folyton ahogy sziszegnek |
| De hatalmam van felettük épp úgy akár a Sitheknek |
| A sivár elmétekbe lettem én az oázis |
| Lehet, hogy holnap éhen halok, de maradtam lojális |
| Ez olyan kemény világ amilyenné tettük |
| Felosztottuk egymás között tesó, adtuk aztán vettük |
| Tiportunk mindenkit, ki eltiporna minket |
| Engem sokan megtiportak, de mostmár eltiprom mindet |
| Megváltoztat mindent, amit a számon kivágok |
| Én magam többet nyújtok neked, mint a Három királyok |
| Ki nem ismer, most meg fog, a többit meg felejti |
| Ez olyan őszinte, hogy a bűvész a pálcát elejti |
| A selejt elrohad, de ez megvár míg felfogod |
| Ha feléd száll a kék madár, tesó, jobb lesz ha elfogod |
| Én egy sivatagban láttam meg a napvilágot |
| Sima ablak, amin keresztül látom a nagy világot |
| Ahol minden ember gyönyörű, de minden ember magányos |
| De minden megváltozik egyszer, psszt! talán most |
| Nincs olyan tini arcom lányok, mint az SP-nek |
| De minden este neki eshettek egy férfi testének |
| Eddig ellenségek voltunk, legyünk testvérek |
| Ha testet ölt benned a valóság, ígérem megtérek |
| Nézem az embereket, ahogy velem szemeznek |
| Szemükben a tisztelet, de mégis simán tegeznek |
| Nem vágom őket, ők mégis barátuknak neveznek |
| Hát vigyétek a hírét, ennek a kibaszott lemeznek |
| Figyelj kölyök tárd ki a szárnyaid |
| Engedd be a fényt, üldözd el az árnyaid |
| Soha ne add fel, érd el a vágyaid |
| Csak hunyd be a szemed, kövesd az álmaid! |
| Figyelj kölyök tárd ki a szárnyaid |
| Engedd be a fényt, üldözd el az árnyaid |
| Soha ne add fel, érd el a vágyaid |
| Csak hunyd be a szemed, kövesd az álmaid! |
| Figyelj kölyök tárd ki a szárnyaid |
| Engedd be a fényt, üldözd el az árnyaid |
| Soha ne add fel, érd el a vágyaid |
| Csak hunyd be a szemed, kövesd az álmaid! |
| Figyelj kölyök tárd ki a szárnyaid |
| Engedd be a fényt, üldözd el az árnyaid |
| Soha ne add fel, érd el a vágyaid |
| Csak hunyd be a szemed, kövesd az álmaid! |