| Egy gondolat megszállt most |
| És magamra zártam a belvárost |
| Hogy úgy, mint régebben |
| Összefussak veled majdnem véletlen |
| Félhomály, kis italka |
| Nincs talán, a kártyáink kirakva |
| Van némi sejtésem, mi lesz ma |
| Mondhatni nincs semmi dilemma |
| Valami közeleg, ó, jaj |
| A nyelvem, a nyakad, egy sóhaj |
| Szólj, ha messzire mennék |
| Egy titok vagy, amivel eldicsekednék |
| A város szemei rajtunk |
| Utánunk fordul mindenki |
| Kicsit egymásba zuhantunk |
| De játsszuk el, hogy nincs semmi |
| Bámulnak az utcák és minden tér |
| De más nem látott úgy, mint én |
| A város szemei rajtunk |
| Utánunk fordul mindenki |
| Összenézünk, összeérünk |
| A történetekkel visszatérünk |
| Lehet, nincs is miértjük |
| Csak mi tudjuk, csak mi értjük |
| Minden érzelem túltolva |
| Közelről beszélünk, suttogva |
| Száj a szájtól fél centi |
| Veled a legjobb eltévedni |
| Hipnotizálva megyek fel hozzád |
| Míg az éj ütemét meghozzák |
| A kopogó léptek a Dob utcán |
| Minden percünk lefotóznám |
| Ez a mienk, és ilyet nem tud más |
| A valóságból kiugrás |
| Szikra robban, szoknya libben |
| Szétpattannak a gombok az ingen |
| A liftben, a világ elnémul |
| Az ész kitenné a ne zavarj-táblát |
| A kezem a stop-gomb felé nyúl |
| Talán ez több, mint barátság |