| Gépek és gépek, jönnek és jönnek, |
| Lelketlen módon feltépik a földet. |
| Azt mondja a mérnök: a terv már rég készen, épül a híd. |
| De kikérte kérem! De kikérte kérem! |
| Álarcok alatt lapít az érdek, |
| Tehetetlen emberekben forr, lobog a méreg. |
| Csak az életerõt lopták ki belõlem! |
| Épül a híd, de kikérte kérem! |
| De kikérte kérem! |
| Nem akarok híd lenni! |
| Nemzet, nemzet akarok lenni! |
| Nem akarok híd lenni! |
| Ország, ország akarok lenni! |
| Nem akarok híd lenni! |
| Ember, ember akarok lenni! |
| Mi még emlékszünk a régi szép hídra, |
| Az is nekünk épült, mégis más járt rajta, |
| Magának építsen új hidat mindenki, |
| Épüljön a híd, de csak nekünk nem nekik! |
| Testem verítékben áztatva álmodok, |
| Minden nap álmodtam, azt, hogy szabad vagyok, |
| Nincs határ, nincs õr, kerítés sincs, semmi, |
| Nem akarok, nem akarok, nem, nem híd lenni. |
| A felhõ résen át, fény szakad ma ránk, |
| Már nem szoríthat bilincs. Vágylak szabadság! |
| Régi szép szerelmünk teljesülni látszik, |
| Már nem szoríthat bilincs, hogy vágytunk szabadság! |