| Hajnalban felkeltem, vécére indultam, így volt…
|
| Az el&őszobában kábultan hevert egy lány.
|
| Néztem, hogy ruhája véres, vagy csak vörös pezsg&ő-
|
| «Életem, látom, te véletlen itt maradtál.»
|
| Alányúltam, de most tényleg nem gondoltam rosszra,
|
| karomba vettem s a díványra fektettem &őt.
|
| &Őazt álmodta, hogy jólenne, ha valaki hozna
|
| még egy kis vért vagy egy pohárka vörös pezsg&őt…
|
| Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
|
| mint a hajnal alja, vörös,
|
| legyen mindegy, legyen vörös…
|
| Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
|
| mint a hajnal alja, vörös,
|
| legyen mindegy, legyen vörös…
|
| Hát fogtam magam és kibattyogtam a szemközti éjjelnappali közértbe,
|
| a polcról levettem egy üveg francia pezsg&őt,
|
| aztán visszasétáltam, és látom ám, hogy a lány a szoba közepén táncol egy
|
| késsel…
|
| és én pezsg&ővel kínáltam &őt, mire &ő:
|
| Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
|
| mint a hajnal alja, vörös,
|
| legyen mindegy, legyen vörös…
|
| Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
|
| mint a hajnal alja, vörös,
|
| legyen mindegy, legyen vörös…
|
| Felrobban a Nap, a Hold, fejünk felett meghasad az ég…
|
| Hányszor mondjam neked, bébi, hé, hé, legyen már elég!
|
| Aranycs&őrűhéják köröznek, ez már a vég…
|
| Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
|
| mint a hajnal alja, vörös,
|
| legyen mindegy, legyen vörös…
|
| Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
|
| mint a hajnal alja, vörös,
|
| legyen mindegy, legyen vörös… |